Pálos Diána versei:
Délibáb virtuális művészeti lap 2015. Második évad/3. szám
Átlag
Ha nem látogat a remény,
Mondd, akkor is érdekellek?
Kétségek közt tipró nő, ha leszek,
Vad emlékek közül elvezetsz?
A múlt hantjait rugdosom,
Fakó emlékek, ha lelkemből kijárnak,
Fázom a friss hajnalokon,
Messze még a viruló vasárnap.
Emberek látszatra élnek komoly kínok nélkül,
S nem látják, ha az ütés kékül.
Hasonlítani szeretnék olykor, én, mostoha,
De mi lenne akkor?
Elveszne a pikantéria.
A kezdet
Mint egy gyönyörűséges kezdet, úgy virít itt
Egy hajtás, mi termett, mert hitt.
Hisz hit kell a teremtéshez,
Olyan kis tökéletes, nett.
Mindig az eleje csodaszép, a kezdemény,
De tovább tart a lét, s az élet kemény.
S feddem olykor magam, "én ostoba",
Sosem az egészet kapom csomagolva, kezdet nélkül soha.
Délibáb virtuális művészeti lap 2015. Második évad/2. szám
Törött szárnyam
Fakó angyalszárnyakkal toldva
Ért a reggel.
Mit is tehetnék ezzel a leheletfinom
háttoldalékkal?
Saját szárnyam egyike törött,
Megsérül, mikor az ég dörög.
Hasítottam vele a pampákat,
Vitt is az óceánon túlra,
S az sem érdekelt, azt mondták
Rám, furcsa...
Ez a nő szárnyakkal él és semmi
Nem elég neki.
Most angyalszárnyaim vannak, de a lelkem kilöki.
Nem vagyok Csingiling, a bájos kis angyal,
Úgy sejtem, aki rám adta, viccel.
Én meg beszórom némi liszttel,
Fakóságában is csillog.
Szörnyű tréfa ez, kikérem magamnak...
Kedveskedő, jótét-angyal már nem vagyok,
Abba belebuktam,
Csinálják csak az aranyok!
A testéből élő nő
Még nincs kikristályosodva,
Sajnáljam-e vagy ámuljak
Állhatatosságán a testéből élő nőnek,
Kinek szakmája tanúsága már
Az ős-időnek.
Magába fogad boldogat,
De inkább boldogtalant,
Teste már nem játszik dallamot,
A színjáték ott tartja, alant.
Lehetne ellenségem, mint nő,
De dolgom nem volt ővele,
Jól is néznék ki,
Felmenteni tevékenysége szennye alól
Lehet, nem is tudnám,
De így a távolból mondhatok akármit,
Súlyában nem számít.
Mély interjúm egy kurvával,
Még nem született meg,
Bár könnyen lehet, hogy testileg,
Lelkileg szenved.
Legyen e szolgálat férfiak szórakozása,
De ez az igaznak, valónak nem éppen hű mása.
Délibáb virtuális művészeti lap 2015. Második évad/1. szám
Még nem írok a fióknak
Írhatnék kevesebbet is,
Nem szakadna fel seb,
De ha nem így tennék, talán
Engem még megvéd a heg.
Nem írok még a fióknak,
Színes vágyak sorakoznak elmémben,
lelkemben,
Nektek is írok,
Tán csak kevésszer sírok.
Ha a fióknak írnék,
Lenne sok titkom,
Azok is kellenek,
Kacsintunk titkon.
A maroknyi lét kedveli a
Kitárulkozókat,
De ez is csak olyan, mint a sakk,
Ó, védd a futódat!
Nekem a táblán az összes szereplő kincs,
Nem játszadozom velük,
De kijátszom létem: tekints!
