Mysty Kata versei:
Délibáb virtuális művészeti lap 2015. Második évad/3. szám.
Az őszünktől...félek
Támaszod, a széked,
és ha kell - vétked vagyok,
nem a rangod!
Szítom még haragod?
Van még bizalom...
Sok tavaszt itt hagyok,
s a teledben megfagyok...
Nyaramnak így vége,
az őszünktől úgy félek.
Hiszem, hogy túlélek
bántást, nagyot!
- Bár kicsit belehalok,
de, amit kapok,
- jóként, - a jóért vállalom.
Dehogy fájlalom,
- büszke ártalom...
Erről szól dalom!
Mindig ezt ringatom,
- hisz bölcső a karom,
pedig nem akarom!
Az élet ígéret,
és nem balítélet!
Kéklőn ragyog nagy halom
Szilva, szilva, szilvaszem...
szemről szemre szemezem...
Eső esik lepereg,
tiszta érett felszedem.
Szilva, szilva, szilvaszem,
lekvárt főzök - azt hiszem.
Vízből vízbe... áztatom,
kéklőn ragyog nagy halom.
Mosom, rakom, pancsolom,
a tepsibe berakom.
Szemről szemre szemezem,
a magját majd kiveszem.
Mennyi, mennyi, mennyi szem!
Kicsi apró szilvaszem!
Mosom, rakom, bekapom...
szilva húsát harapom.
Lerbe teszem, kifőzöm...
Az éhséget legyőzöm.
Kész is van a cibere...
ízes dzsem, hát keverem!
Szilva, szilva, szilvaszem,
lekvárt főzök - elteszem.
Délibáb virtuális művészeti lap 2015. Második évad/2. szám.
Mondd ősz...
Jó ez a körforgás neked?
Elkergeted a nyarat,
hogy Te uraljad az eget?!
Ellopod a nap fényét,
és fölperzseld, és díszítsd fák éke?
Kölcsönveszed szivárvány színét,
hogy elkápráztasd tekintetek özönét?!
Szemfényvesztő piktor vagy,
vakon, olykor szájjal is festő...
a mesterfodrászok majmolója,
aki sistergőn sárgára, rikítón
- pirító vörösre színezed át
őszülő lombok tincseit?!
Avartemetőt ácsolsz az elmúlásnak,
díszes temetést
a lombkoporsóba zárt leveleknek?!
Mondd, nem csak ámítás ez?!
Kiszínezed az életet, hogy
a halál is szép legyen?!
Az ősz dala
1.
Vándorszivárványt fest
az ősz piktora:
szín, pompa, mandala...
2.
szín, pompa, mandala-
elmúlást feledtet ősz dala...
3.
elmúlást feledtet az ősz dala,
őszülő halánték; kántor-dalnoka...
4.
őszülő halánték kántor - dalnoka,
hallod - mint énekel szirének kara!?
5.
érzed illatát a földnek, szaga motoz
lenn a haldokló levélnek...
6.
hűs hervadás tündöklő pompája,
szemfényvesztő csel:
az élet múlása...
Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/4. szám, november-december.
Sugár Fényben...
Istállóban szürke fény,
A sötétben füst és "Félsz",
Láng lobban, nem szalmaláng,
Világ Fénye hazavár!
Odatéved a pásztor,
ragyog a fénylő jászol.
Odaér a bölcs király,
három is, ez nem vitás...
Kegyeletét rója le:
- Isten Fia! - Trónja lesz!
Hódol Neki a világ,
hisz kegyelme, mint Titán!
Az a Fény oly isteni,
jut belőle neked is,
gyertyát gyújtasz, már elég...
Sugár Fényben, az Te légy!
Szép szavak
Érjenek verssé mind a szép szavak!
Legyen lelkierő, csíra a magban.
Gyökere mélyen a "Jó"! Adja is meg
a Mindenható, új életet nekünk adó!
Add át magad, lelked összes kincsét,
hogy lant lehess itt mindörökké!
Te légy a vigasz, a remény szála,
hogy kössön össze minket hála!
Szeretet, béke, jó egészség...
Legyen nyugodt, békés az újév!
S az, ami korcs, ami roncs,
dobd szemétbe, mást el ne ronts!
Sikertelennek, hibásnak, s mi pótolható,
Szívkovácsa légy, és azt orvosló!
Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/3. szám, szeptember-október.
Otthon... 1989
Bölcsőmet ringató
édes meleg fészek...
Mindig hazaváró
kart nyújt, mit elérek.
Közeleg énfelém,
ölel a szeretet,
az asztalra elém
anyám rak kenyeret.
Mondja és átölel,
lelkével feltüzel...
Kérdez, és kérdez,
válaszomra éhes.
Kenyér helyett a szó
esik jobban nekem,
a városi hűhó
nem az én kenyerem...
Számban az aroma,
mint édes bor íze...
A szomjam is oltja,
mint honi kút vize.
Otthon... 2014
Holt-Szamos,
te szelíd, árva,
sok kis gyerek
örök álma...
Szomjas vágyak
kis lakája,
ittas napok
szivárványa...
Sok-sok bajnak
vétlen oka,
gyászútján
fekete ruha.
Most az emlék
hidat emel,
könnyesen is
hazaterel.
Gyerekké tesz,
futva megyek,
jó anyámhoz
Isten vezet.
Mennybe szállok,
felkiáltok:
újjá szülnek
majd álmok.
Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/2. szám, június-július
Pünkösdi tanítás
Fényed lesz Világod,
jobbítsd a világot!
Éked a szépséged,
Hódítsd közösséged!
Őrizd meg épséged,
Jobbá tesz önkényed!
Alakul énképed,
Alakítsd törvényed!
Használd tehetséged,
Kőbe vési neved!
Emeld az értéked...
Több lesz majd érdemed!
Galamb
Vagyok, mint mindenki más;
erő a lélek tengerén,
sóbányák legmélyén,
víz sziklák lábainál alant.
Öröm szorgos öklökön;
árvacsalán völgykatlan szélén,
csaló egy lyukas csónakon,
galamb a Bárka légterén...
Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/1. szám, április-május
Gyermekem
szívem valami erős pengeél
benne életünk őssejtje éldegél
a szívem dús kalászt termő mező
benne léted testőre védelmező
szívem elrejtett sziklakolostor
benne ott van mindig a mentő ostor
a szívem gyógyító angyali üzenet
benne lelkedet orvosló áldott kenet
Tanítani
Viharban haladni előre.
Sodró árban hánykolódó hajókban;
partot érni parttalan vizeken...
kikötni ismeretlen szigeten...
úszni árban és lapályban...
hullámhegyek karmaiban mélyen.
Partot érni, homokban hemperegni...
színes léggömböket az égnek eregetni...
gyermeki mosolyban megfürödni...
és sikoltani a Mindenség dalát.
