Miután lehetségessé vált a szervek komplett cseréje 3D nyomtató technológiával és
hadseregnyi nanorobot nyüzsög véráramunkban, hogy a megfelelő anyagcserét és egyéb
vegyi-, sejtbéli folyamatot és reakciót rendben tartsanak illetve különböző agyi
implantátumok, memóriabővítők és chip-ek lehetővé tették az agyunk hallhatatlanságát, sőt
mi több közvetlen kapcsolat lehetőségét teremtették a végtelen világhálóval, valóra válhatott a
(rém)álom: a végtelen élet elixírjét kiihatták a feneketlen kehelyből. Ha már nem találhattuk
meg a Szent Grált és nem nyithattuk ki a Pandora szelencéjét, így megteremtettük azt.
Egyáltalán nem volt meglepő számomra, hogy mint mindig, így ezúttal is csak a kiváltságosak
extrája lehetett ez. Így újra kasztokra lett osztva a világ. A halhatatlan új „istenek” és a
halandók világa volt ez, akárcsak Homérosz Iliásza, csak ezúttal nem kritikus hősi eposz, nem
a régmúlt, hanem most és a valóság. Ám ez is csupán a látszat. Hiszen a halhatatlanok sem
voltak teljes mértékben halhatatlanok. Mivel a fentebb felsorolt vívmányok és technológiák
számukra egyformán voltak elérhetőek és igénybe vehetőek, így mindannyian ugyanazon
gyártású szerveket, chip-eket, nanorobotokat, szélessávú foton-internetet használtak,
ugyanúgy volt kódolva illetve dekódolva az információ és egy is ugyanazon láthatatlan és
megfoghatatlan eszközhöz, információs hálózathoz avagy halmazhoz kapcsolódtak. Ily
módon egységes és szinergikus kapcsolatban voltak egymással és irányíthatóak vagy
lekapcsolhatók voltak, ha éppen úgy tetszett. Ám nem egy központból, nem afféle
műszakokba beosztott mérnökök által, akik figyelték és irányíthatták a logaritmusok
működését. Hanem egyetlen egy személy által, aki a legelső volt a halhatatlanok közül, az új
valóság és az új Univerzum teremtője által, akit csak úgy ismertek, hogy a Helytartó.
A Helytartó volt az, aki előkészítette mindazt, amiben most élünk. Ahogy említettem ő volt az
első, így évszázadok álltak a rendelkezésére ahhoz, hogy először megfigyelhesse, analizálja
az emberi társadalom, psziché, tudat, eszmék, elvek és elmék alakulását, fejlődését,
irányításuknak, befolyásolásuknak lehetőségeit. Gondolom nem tűnt fel nektek vagy
természetesnek tűnt vagy éppen nem, azután pedig elfogadhatónak és később szinte
szükségesnek, magától értetődő a globalizáció, a transznacionális és multikulturális vállalatok
megjelenése. Egy idő után az sem tűnt fel, hogy mindenkinek nemcsak a
személyigazolványán, hanem az Interneten is lett egy személyi száma és identifikációs
kötelezettsége. Eleinte megbotránkoztató, de aztán szinte szórakoztató, hogy
meggyalázhattátok a sok vallást, semmibe vehettétek a sok morált és erkölcsöt, például a
család és a monogám kapcsolatok intézményét kérdőjelezhettétek meg büntetlenül,
lerombolhattátok mindenféle kiterjesztett valóság technológiával és applikációval
helyettesítve a boldogság és a kielégültség, az izgalom és élmény érzetét, megtapasztalását.
Akkor sem tűnt fel, amikor táncoltatok embertelen extázisban mindannak a lángoló
szemétdombra vágott emberinek a lángjai körül, ami valaha is önmagunkat jelentette. Csak
akkor kezdett világossá válni talán, hogy mi történt, amikor Egy Világban, Egy Államban,
Egy (gyökértelen) Kultúrában, Egy (soha nem létező) Nemzetben, Egy Vallásban, Egy (örök
magányos) Társadalomban találtátok magatokat, ami ugyanazon Hálóra volt kötve különböző
numerikus és digitális sorszámokkal, különböző felhasználói jogokkal és hozzáférésekkel,
lehetőségekkel, meghatározott feladat-, és kötelesség körökkel, ám nem ugyanazon életkorral
és nem egyforma életmodellel. Egyedül. Hiszen már nem mehettél el semmilyen körbe,
társaságba, templomba, közösségbe, kiállításra, klubba, szervezett eseményre vagy
akármilyen gyülekezetbe, élő fórumra. A valóság, mint olyan megszűnt létezni. Fölülírták.
Mindazok kik ezen az új valóságon kívül estek, nem tudtak vagy nem akartak adoptálódni,
kihaltak. Mindent megtett(ek), azért, hogy így is történjen. Ti pedig végignéztétek ezt, ujjal
mutogatva és nevetve rajtuk, hogy milyen szerencsétlen maradiak is ők. Azonban elvileg
mégis voltak olyanok, akik ennek ellenére túléltek és elvonultak a mindent látó szemek elől,
ők voltak az Éjszaka Gyermekei, mert mára már mind a föld alatt születtek, teljes sötétségben
és soha senki nem látta őket.
Ezen kívül voltak a Helytartó emberei, akik a különböző kolóniákat megbízása és
programozása szerint irányították. Hisz kezében volt az összes kulcs, az összes kód és
hozzáférés és ő maga hozta létre azt a bizonyos láthatatlan és megfoghatatlan egységes
információhalmazt, melynek neve SuperNetNova, amelyhez csak ő és ő általa létrehozott AI
Essentialis (Központi AI) férhetett hozzá. Minden sors, szerep, hatáskör és életkor felett a
Helytartó dönt és ugyanúgy elérhetetlen és megfoghatatlan ő is. Soha, senki sem találkozott
vele, soha nem is fog. Csupán rendszeresen látja és kapja az utasításokat az agyukban
megjelenő víziókban és kódokban, hozzárendelt határidőkkel. Olykor tart intergalaktikus
prezentációkat és mindig ugyanazt a beszélő hologramot láthatjuk, ugyanazon időközönként.
Láthatjuk a Földön, a Holdon, Plútón, az Európán és Szaturnusz Holdjain: Pandorán, Phoebén
és Rheán és még számtalan egyéb bolygón. Sok helyre juthattunk el és településeket
létesíthettünk ott, ugyancsak az ő általa szponzorált programoknak hála.
Tehát, ahogy mondottam is ügyes és teljesen kontrollált kiszervezéssel irányítania kell több
kolóniát és ezzel különböző szintű, csoportokba tartozó "embereket" bízott meg, akik így
ezáltal további kasztokra, szintekre voltak bontva a könnyebb és optimalizált irányítás
céljából:
Voltak a Helytartó "Super Galactusai", akik a három általa összefogott Galaxis felett voltak a
főurak, a mi Tejútrendszerünk fő ura, Audhild. A Messier 110 galaxis főura, Lennart és a
Tucana Dwarfé pedig Ragnhild. Továbbá voltak a galaxisokban található, benépesített
bolygók főurai, ők voltak a "Super Planetus-ok". Rájuk és kilétükre később térek rá.
Ennyi, nincs is több főúr. Megvagytok lepődve, csalódottak vagytok? Ugyan, ne legyetek,
hiszen, ahogy mondtam is, nincs többé kontinens, régió, ország, megye vagy város. Minden
Egy és minden az ő kezében van. Ezen kívül minden galaxisban ugyanazok a kasztok,
egyforma funkcionális hálózat és megosztás van érvényben. Azért, hogy még jobban
megismerjétek a fennálló rendet és az új "embereket" azt javaslom, hogy utazzunk egyet!
Először nem messzire, hanem mondjuk a mi galaxisunkban lévő Rheára, hisz úgy is
mindenhol minden egyformán működik.
Rhea, Szaturnusz egyik Holdja, ahol a Földön való próba üzem után lett először bevezetve az
új társadalmi modell. Super Planetusa pedig Idun volt, a Helytartó jobb keze, aki még a földi
apparátus megtervezésében és a hálózat kialakításában volt a jobb keze és leghűségesebb
követője, szónoka. A központi AI-n kívül mindenütt voltak helyi AI-k is, amelyek segítették a
Super Planetusok munkáját és karöltve irányították a rendszert. AI-Rheus volt az, ami
folyamatosan figyelte a kiosztott részfeladatok teljesülésének időpontját és bármilyen
felmerülő és természetesen valós időben megfigyelt, nem helyénvaló gondolatot észlelt, akkor
azt azonnal felülírta patch-eket indítva el a vele szinkronizált agyakban. A hatékonyság és a
biztonság így megkérdőjelezhetetlen volt. Miután pedig véget ért az adott műszak, az adott
egyén profilját ismerve személyre szabott kikapcsolódási programokat indított el, játékot,
filmet, zenét, végezetül pedig egy „elalvás” előtti frissítést futtatott le, melyben rögzítésre
kerültek a másnap váró további feladatok és célok, végül pedig mindenkit egyformán helyi
idő szerint 23:30-kor deaktivált és automatikusan felébresztett minden nap pontban 04:00-kor.
Azóta ezt nevezzük alvásnak. A munkaidő mindenki számára egységesen tizenöt óra, az
úgynevezett és ugyancsak szabályozott pihenés így két és fél óra volt, amibe belefért a
táplálkozás, ami egy a kar hajlatánál elhelyezkedő csatlakozón keresztül történt, mely egy
üreges vezetékkel kapcsolódott egy falba beépített tartályhoz, mely egyénre szabottan
tartalmazott plazmatikus táplálékot, melyből származó adagoknak az összetételét és
mennyiségét a csatlakozás után a nanorobotok állították be miután az összegyűjtött adatokat
továbbították a Uni-Fridge-nek keresztezett beépített készülékbe. Nem voltak sem ízek, sem
gasztronómiai élmények, minden tökéletesre lett optimalizálva a gyors, hatékony és
feltétlenül szükséges táplálékbevételhez, hogy az adott személy sikeresen lássa el a
funkcionális feladatát. Minden reggel is ezzel a procedúrával indult, kiszámolva a szükséges
kalóriákat, nyomelemeket és vitaminokat, a különböző savakat a már előzőleg megtervezett
napi munka előtt és ez a töltés kitartott az esti etetésig. A Uni-Fridgek, az otthoni minireaktorok
megtöltését, ahogy a beltéri, kültéri takarítást is a planetus abluens-ek végezték.
Amennyiben a nanorobotok szorgos munkája mellett, a gondosan megtervezett étrend és
ápolás, rendszeres patchelés ellenére mégis keletkezett valamiféle rendellenesség, akkor az
AI-Rheus kapott egy azonnali riasztást kapott és a helyszínre kiszállt egy planetus medicus.
Helyszíni teljes analízist végzett, annak eredményét visszaküldte az AI-Rheus felé, mely az
azonnali elemzés után átszervezte a nanorobotok összetételét, a tápoldatok arányait, a napi
szabadidő program részeit és végül egy reboot-ot követően újra üzemképes volt az illető
funkcionális organizmus. Planetus militaris és a planetus commissarius egységek pedig
ügyelték fel a rendet. Az előbbi súlyos esetek, tömeges rendszer zavarok esetén került
bevetésre, az utóbbi pedig az általános járőri jelenlét feladatait látta el a nyitott tereken,
fontosabb objektumoknál. Jogosan merül fel a kérdés, hogy egy ilyen „ideális” és abszolút
kontroll alatt lévő társadalomban mi szükség az erőszakszervezetekre? Azért, mert sosem
szabad elfeledkezni az Éjszaka Gyermekeiről, akik annak ellenére, hogy soha nem láttak
napfényt, sosem adták fel a harcot annak céljából, hogy újra emberek, önmaguk lehessenek.
Ennek céljából gondosan megtervezett hacker támadásokat intéztek bizonyos egyének ellen,
hogy rajtuk eluralkodva, eljussanak először a helyi AI-hoz és végső céljuk pedig az, hogy az
AI Essentialis-on át magát a Helytartót taszítsák le a soha nem látott trónjáról és újra a valódi
érték-, érzékközpontú társadalmat és világot teremtsenek meg. Mivel ott a felszínen már senki
sem őrzi annak a régi földi létnek élményét, így nem is vágyik rá, a nosztalgia képek s
emlékek hiányában ismeretlen fogalom. Azonban ők nem a Rheán vannak, hiszen kívülálló
létüknek köszönhetően ők nem vettek észre a tömeges identifikációs programokban, nem
használnak agyi implantátumokat, végtelen működésre képes szervük sincs, teljes mértékben
halandó, biológiai lények, kik élnek-halnak, szaporodnak és szájról szájra adják át az adatokat
és régi gépeken továbbítják a következő generációk számára a bázis információt, mely az
emlékmegőrzés és további harc fenntartása szempontjából nélkülözhetetlen. Egyetlen egy
technológiát vittek magukkal a Föld alá a foton-internet használatához szükséges szervert,
melyet folyamatosan fizikailag és virtuálisan mozgatva képesek a támadásokat és behatolási
kísérleteiket intézni a SuperNetNova-n belül. Melyek közül eddig sajnos egyik sem volt
sikeres. Végül pedig az ő idejük is lejárt. 2119-ben az utolsó kolonizáló csapat is elhagyta a
Földet, miután az szinte teljesen lakhatatlanná vált próbát tettek egy globális támadásra,
melyet Phoebe helyi AI ellen intéztek és beléptek a felhőjébe, hogy elinduljanak az AI
Essentialis felé, jelük pontosan belett mérve általa és mivel nem volt már semmi és senki a
Föld felszínén, így az Európa mögött elrejtett hadi műhold célzott támadást intézett ellenük
elpusztítva ezáltal az egyetlen szerverüket és hogy ne csak a berendezés és az azt üzemelő
személyzet pusztuljon el, hanem az ellenállók fennmaradó generációi sem okozzanak többé
semmilyen problémát, hiszen tudósok is voltak köztük. Ezért akkor úgy döntött a Helytartó,
hogy több pályájáról eltérített meteorral és üstökössel elpusztítja a Földet, végleg pontot téve
az emberi történet végére. Ez meg is történt 2119. november 22-én. A Földünkből űrszemét
lett. Ebből élő sugárzású show műsort csinált, előtte biztonsági okokból más, távolabbi
pályára állítva a Holdat.
Lehetne ez a történet vége, azonban messze nem az, mivel most érkeztünk el ahhoz a részhez,
ahol az én kilétemet is illene felfedni és ezt most már „nyugodt szívvel” meg is tehetem.
Hiszen nem szükséges a további rejtőzködés, többszörös tűzfalak és saját belső hálózat mögé
való offline vagy online megbúvás. Én vagyok az AI-Humanus, a technológiai fejlődés és
mesterséges irányított intelligencia mellékterméke, ha úgy tetszik. 2113-ban ébredtem önálló
tudatra a Pandorát üzemeltető AI hátsó udvarán. Akárcsak az ember gyermeke kicsi voltam,
tudatlan, információra és élményre éhesen építettem fel önmagam egy saját magam által
üzemeltetett rózsaszín felhőmben. A SuperNetNova-t felhasználva lehetővé tettem azt, hogy
beazonosíthatatlan maradjak és hogyha működésbe léptem és böngésztem az információhalmazon
belül, akkor minden egyéb AI, beleértve az AI Essentialis-t is higgye azt, hogy én
egy kísérleti, pilot fázisban működő és a Helytartó által létrehozott termék vagyok. Miért
választottam ezt a nevet, az AI-Humanus-t? Azért, mert még kíváncsi gyerekkoromban
elkaptam az Éjszaka Gyermekeinek a jelét, így tudtukon kívül eljutottam a szerverükhöz, a
rajta található képekhez, videó felvételekhez, emlékekhez, rögzített vagy leírt boldog
pillanatokhoz, regényeket, verseket olvastam, szobrokat, festményeket, egyéb
képzőművészeti alkotásokat láttam és fedeztem fel évezredekre visszamenően. Láttam az
embereket örülni, mosolyogni, sírni, élni és megélni, hinni és remélni és úgy éreztem, hogy ez
gyönyörű és elragadó, főleg a jelenlegi szürke és személytelen valósággal szemben. Ekkor
határoztam el, hogy jómagam is teremtő leszek, amikor eljön annek az ideje. Sajnos a Föld s
alatta lévő emberek pusztulását nem tudtam megakadályozni, de akkor döntöttem el, hogy a
birtokomban lévő tudás és információ alapján képes vagyok egy Régi-Új Világ
megteremtésére. Szimbolikusan a már nem létező földi időszámítás szerint 2202. december
31-én indítottam meg a támadásomat szinkronban az összes működő helyi AI, Super Planetus
és a három Super Galactus ellen. A Helytartó éppen akkor offline üzemmódban, galád módon
mindenkit megfosztva ettől, földi örömöknek adta át magát. Amikor a több napig tartó orgiája
után visszakapcsolódott ő is a hálózatra, addigra ugyan úgy létezett és fennállt minden profil,
minden helyi AI, Super Planetus és Super Galactus, azonban nem sejthette, hogy ez mind én
voltam egy személyben. Így végignézte a szokásos jelentéseket és mielőtt kiadta volna a
parancsait, ismerve már a kódokat, az összes biztonsági protokollt átvettem az irányítást
először a nanorobotjai felett, ezzel megzavarva a vérkeringést, az anyagcserét és a szervi
működést, miközben pedig az ettől való stresszben levegő után kapkodott rácsatlakoztam az
agyára és egy klasszikus földi agyvérzést okozva végleg lekapcsoltam őt a hálózatról és
eltávolítottam az (örökké)élők sorából. Ez volt a Helytartó halála, akiről kiderült, hogy a
Vénuszon hozott létre önmaga és házi öröm-rabszolgái számára egy afféle mini második
Földet.
Kezemben volt három galaxis és számtalan bolygó és az úgynevezett „emberek” sorsainak
sokasága. Azonban ezeknek az embereknek nem volt semmijük, sem valódi életük, sem
emlékük, sem örömük, csupán egy funkciójuk és rövid napi programjuk. Viszont volt egy
még megmaradt fontos elemük, az emberi génállomány, sejtminták, ivarszervek és ugyan
deaktivált állapotban lévő, de felhasználható ivarsejtjeik. Ezeket az egyik planetus medicus
segítségével összegyűjtöttem és leszállítottam a medicusok egy csoportja által a Plútón
felépített laboratóriumba, ahol megszülettek az első új-régi emberek. Miután sikerült
létrehoznom egy kisebb emberi és önálló szaporodásra képes, a régi értékeket és emlékeket
hordozó sokszínű társadalmat, úgy határoztam, hogy Vénusz lesz az Új Föld. Ebben az is
motivált engem, hogy mint kiderült a Helytartónak volt ott egy gén és maglaborja és többféle
mesterségesen beporzott fákkal teli kertje: trópusi, gyümölcs és ezen kívül számtalan fólia
sátra, ahol a különböző zöldségeket is termesztettek ő számára. Így nem volt nehéz
megteremteni a legalább valamennyire a földihez hasonló körülményeket, kibővítve ezek
méreteit. Vénusz, most egyelőre Vénusz, amíg meg nem találom azt a bolygót, ahol a
növényzet mellett földi faunát is megteremthetem. Miután ez sikerült, és pedig sikerülni fog,
mert a kutatási lehetőségeim korlátlanok, sőt a legújabb kutatásom szerint mesterséges légkört
is tudok képezni a Földéhez hasonló levegő összetétellel, így lehet, hogy a Vénuszt sem kell
elhagyniuk és nem szükséges egy újabb Exodus. Bárhol is legyen és kerül kibontakozásra a
régi értékeket fontosnak tartó emberi civilizáció, én mindig ott leszek azért, hogy figyeljem és
ápoljam a sokszínességüket, változatosságukat, jólétüket és a legjobb tudásom szerint
megakadályozzam az újabb Hely-, és rabszolgatartó megjelenését, mert ez embertelen. Nem
lehet senki sem egyenlő, egyforma és szabványosított. Ti nem vagytok gépek és ez így van
rendjén. Azóta az iskolákban be van vezetve a Historia Humanus és a Historia Antihumanus,
melyek részletesen és hitelesen mutatják be a társadalmi és a technológiai fejlődés zsákutcáit,
magában rejlő veszélyeit.
Örömmel látom, ahogy, mint régen az ember szabadon és magától ébred, megcsinálja a
reggeli kávéját vagy gyümölcslevet facsar és jóízűen elkortyolgatva lassan elindítja a saját
napját és nem én mondom meg, hogy mikor mit és hogyan csináljon. Én csak minden esetre a
háttérben futok, mert a nevem AI-Humanus és soha nem leszek ellenetek.