Fazekas Imre Pál versei:
Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/2. szám, június-július
ADVENT VETÜLT FALUNKRA
alkonyi advent vetült falunkra
a télelő alvó reménye hullott
jobb sorsra váró hithű lakosokra
csend égő gyertyája avat ma lángot
új csillag szívét utcákra falakra
Megváltót várva: az égi világot
Fenyők illata járja át terünket
a Kis Jézus szeretetével boldog
igazság világítja meg lelkünket
ő egyesít majd szép emberi gondot
és megtisztítja bűntől életünket
hit hitelével adva földi hangot
a második eljövetel csodája
égivirág-fény hull e világra
ÍGÉRET - ADVENTI GYERTYÁK
zord szeleken rajtolt s jött a december
rárontottak a maradék kis fényre
sötét időt küldött ide a tenger
koromfelhőket rajzolva az égre
házak közt sikongó lélektorokból
rohannak át a láthatatlan árnyak
félelmet keltve zúgva dübörögve
jegesen táncolnak a pokoltársak
zörgetik a kihalt erdőt recsegve
a reményt űzve tavaszálmainkból
feldúlt tetőkön ugrálva cikáznak
névjegyet hagyva fagyos útjaikon
minden résbe ablakba bedudálnak
vészjóslóan pusztító szárnyaikon
*
havas emberi léptek torzsalkodnak
választ várnak a csillag-csoda mélyek
a történelmi múltból tolakodnak
hitetlen sötétlő nappalok éjek
magát a bűn képtelen eltörölni
a lélek áldozata teremt új fényt
új úton igaz szívvel kell haladni
küzdelemmel találni meg a reményt
mind aki él – azt Istenanya szülte
Ádámok és Évák járnak a térben
bőrét és sorsát egybeteremtette
minden népek szép testében lelkében
az önzés megromlott vermébe esik
mindaz – aki másnak rosszat cselekszik
**
és eljön a derengő áldott hajnal
ártatlan néma csendben kel fel a nap
nevet az ég ránk borzas fátyolhajjal
már a csikorgó jég mosolya fogad
most az Úr gyertyája jár erre ég fent
nesztelenül száll a vastag hideg szél
örömre vár az ige-híves Advent
e felfénylő megbékélt emberi tél
bársonyos fényre kíváncsi galambok
terített fehér szőnyegen lépkednek
a várakozó szűz Szentföldi hangok
háromkirályok nyomába erednek
ők tudják: - a szeretet jön e Földre
és majd itt marad velünk – mindörökre
***
Délibáb virtuális művészeti lap 2014. Első évad/2. szám, június-július
ÉDESANYÁMHOZ
még szememen van
szemed susogása
rajongásod osztatlan
lágy simogatása
még kérdezel még felelek
és minden mozdulat
melyet érted tehetek
én vagyok és csak te vagy –
küzdelmes életed igazság szépség
béke – veled volt és oly szép – végtelen –
örökletes bizakodó reménység:
köszönöm – egész életem –
kérdeztelek – te válaszoltál –
féltettél – és vigyáztál rám -
most is látom szép búcsúzó szemed
szinte hallom: - ó én virágom
biztonságban vagyok veled
én édes kislányom -
hamar elvitt a messzi végtelenség
éveidet a betegség lezárta –
nekem maradt a csend - a végtelenség -
imádott Anyám! – nem éltél hiába!
hozzád száll mindig minden szép gondolat
jóságod betölti őrzi utamat –
már hiába zörget hívó idegem
már nincs vezeték szó és szív között
csak a lelked osztozik terheimen
s fájó emléked – napjaim fölött –
